Nos, ez egy nagyon új dolog a számomra, rendkívül izgatott vagyok, hogy menni fog-e, lesz-e kitartásom, mert hát a kitartás az nehéz ügy… Nem igaz?
Azért kezdek bele az írásba, mert szeretnék valami újat, vala mást. Azt remélem az írás támogat majd abban, hogy gyökeresen megváltoztassam az életemet, és ez által az egész családom életét is.
Sokan mondták már, hogy könyvet lehetne írni az életünkből, de legalább is egy vígjátékot mindenképp. Ha azt mondom Szeleburdi család, mond nektek valamit? Na, hát mi vagyunk a modern kori szeleburdi család, némi drámával fűszerezve. Velünk mindig történik valami, hol a kocsi kulcsot ejtem bele a csobogó patakba, hol mindkét “ifjú” autónkat egyszerre süllyesztjük el a térdig érő sárban, vagy éppenséggel véletlenül pálinkát töltünk a vasalóba (Erről még mesélek :))
De nem ezek a vicces kis történetek miatt, kezdtem bele elsősorban az írásba, hanem mert valóban szeretnék változtatni az életmódunkon, de még én magam sem tudom, hogyan is lehet ezt végrehajtani két nem egyszerű fiú gyermekkel, egy kicsit bonyolult férjjel, egy nem 8 órás állassal és egy hisztamin intoleranciától szenvedő, a világ dolgaira túl érzékeny, túl aggódós anyával.
Azt remélem, ha lépésről lépésre eltervezem és dokumentálom a változtatásokat, talán menni fog, és más túl elfoglalt, a szétesés határán levő édesanyának is segíthetek, de legalább is támaszt nyújthatok, hogy nincsenek egyedül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: